Day 14 / June 30– Június 30/ tizennegyedik nap

Átvészeltük az éjszakát részegek Karaokéját hallgatva a z öblön túli üdülőközpontból. Csakazért is valamelyest felfrissültünk reggelre és viszonlyag korán elindultunk a városba hogy a megbeszélt időre Britannia kicsi Tallini szegletéhez érjünk hogy elképesztő öszzeget ránkhúzhassanak csupán azért hogy átkompozhassunk a Balti tengeren. Szerencsére megtaláltuk az egyetlen Tallini parkoló anomáliát. Ingyen parkolhattunk egész napa belvárostól mintegy köpetnyire, a britt követségtől alig 100 méterre. Természetesen Ernest elaludt a kocsiban, így én kint maradtam vele. Megfigyeltem hogy eme valószerűtlen ingyen parkolót elsősorban a követség dolgozói s nyári vándor koldusok  hasznáják franciaországból. Fura párosítás. 

Mindenesetre boldogan hagytuk az autót a napra az ingyenparkolóba hogy a napot Tallin varázslatos belvárosáb töltsük.

Bár hamar rájöttem, szépnek szép de... nem vagyok egy nagy városi ember többé, arról nem is beszélve hogy ha sok a túrista, az különösen kényelmetlen. Ráadásul egy belváros nem éppen segitőkész ha arról van szó hogy az ember lehetőleg minnél többet megőrizzen soványodó pénztárcája tartalmából. Persze azért szép napunk volt. Tallinn szép hely, nagyon északi, kicsit középeurópai is, és itt már szinte keresni kell hogy a szovjet kor lenyomatait észrevegye az ember. Észországból persze mást nem láttunk, de itt, minth soha nem is lett volna az az idő.

Nyugodtan, tudvo hogy a britt bürokrácia csendesen darálja ügyünk előre nyugodt szívvel indultunk vissza vacak, zsúfolt, és zajos kempingünkbe. 

We got through the night listening to karaoke, drunks’ singing from the holiday resort across the bay. But we were revitalised never the less and shortly after breakfast drove into town to reach the piece of Britain that was going to take an incredible amount of money from us so that we can ferry across the Baltic. Luckily we found the parking anomaly in Tallinn, the single plot of land where one could park free of charge (about 100m from the Embassy). Ernest of course fell asleep in the car so waiting on Jen and Lili I figured out that this parking anomaly is used primarily by stuff at the embassy and travelling baggers from France. An odd combination. But anyways we were pleased to leave the car there for the day and had to the magic city of the Baltic coast.

Pretty as it may I quickly realised that it isn’t that magic. I am not a person for city breaks you know, especially when you are on a shoestring budget, cities can become a bit of a strain on one’s resources. But I think all in all we have had a nice day. Certainly a pleasant place to be wondering around.

Knowing that the bureaucratic machinery of the UK has been set into motion we left the town in content exhaustion heading for our overcrowded, smelly and noisy campsite to enjoy another pleasant evening and night…

Day 13 / June 29– Június 29/ tizenharmadik nap

Eljött Tallinba távozásunk reggele. Amolyan mítikus reggel volt ez. Végül is, ha elérjük Tallint, tulajdonképpen már otthon is leszünk. Csupán egy háromórás komp és 621km autoút válasz minket el Oulutól. Reggel szinte kapkodva készülődtünk hogy mihamarabb elérjük ezt a kívánt célt.  Most fogalmam sincs hol van a kék könyvem úgyhogy nem tudom megmondani pontosan mennyit utaztnk. Kb 200km-t. S ismét leborultunk a balti tengernél. Bár ezúttal a meztelen fürdőzés elmaradt. 

Tallinban többszöri eltévedés után találtunk csak rá a keresett, áhított helyekre. A kempingekre. Egymás után. Az első nem volt igaziból kemping. A másodikban tulajdonképpn csak beton és aszfalt volt valami fesztivál miatt. A harmadikban volt némi fű meg pisiszag is. De legalább kibaszott olcsó volt. 

Pedig a város maga tulajdonképpen Finnebbül néz ki mint Helsinki. Minden cég, nyavaja és ragály mit az ember Finnhonban megtalál, ott volt, szinte már klisére menőben egymás hegyén hátán feltupírozva az égekig. Persze, Tallinba járnak olcsó city-breakre a finnek. Egy vekni kenyér 50 cent. Ugyanaz egy kompnyival arrébb 2.50.

Time to leave for Tallin has came. It was a mythical moment. After all, when we reach Tallin we will basically have reached home. Only a 3 hours ferry ride and 621kms would separate us from Oulu. In the excitement we were hectic, getting ready in the morning trying to reach our destination quick as we might. We have travelled some 200 kms but I am not certain of exact numbers. I cannot find my blue book right now. A shame, it is a good book.  We reached our destination eventually. 

There are a number of campsites in Tallin. The first one didn’t really function as a campsite. The next one was full of tarmac and concrete and caravans and campers. There was some festival going on so the grass was taken away.  The third one in the marina was the jackpot, they had grass, expensive showers and shitty facilities and some stench of piss. At least it was dirt cheap.

The city, in which we spent the next days is quite a remarkable place. This time, driving in it was fascinating to recognise so much of Finland. In fact, it felt more like Finland than Finland itself.  The way all, that was typically Finnish, companies, services, manners and attitudes piled sky high was almost kitsch. It nice though in some twisted way though. But I guess necessary. From across the Baltic many come to spend a cheap holiday, and it does apparently help that you can stuff yourself at the local hessburger outlet. And tallin is catching for its price I am sure. The same loaf of bread that cost there 50 cents, over the Baltic will fetch five times that much. 

Majd elfelejtettem, Gólya!!!!!!!!!!!!

Az utolsó út hogy tudtuk még láthatunk gólyákat. Magunkból kikelve üvöltöttünk hát mikor megláttunk egyet.

 I almost forgot, Sork!!!!!!!!!!!!!!

It was the last streach we knew we would see storks. We were completely loosing orselves in screaming on top of our voices when spotting one.

Day 9 / June 25– Június 25/ kilencedik nap

A nap amikor nem mentünk sehova, csak be a közeli kisvárosba ahol még cumit sem árultak (bár ez sem iaz mert megtaláltuk a gyógyszertárat s ott biztos árultak volna de mikor a boltban kérdezősködtünk előző nap ez nem jutott eszükbe hogy oda küldjenek) . viszont volt temető os, régi s új is.

The day when we haven't really gone anywhere, only to the nearby little town where they didn't really sell dummies, altough we have found the pharmacist now and maybe they did. We didn't chekc. The previous day at the shop they could have suggested to try instead of driving 30kms. There were cemeteries too, old and new

And some strange giant wood carving figurines fetish
És óriás fafargvány mánia is

Day 8 / June 24 – Június 24/ nyolcadik nap

I slept well and yet again we were quick packing up camp and leaving. Lithuania and the last planned stop awaited us. At this stage I have no idea why and why we believed we would find anything there other than ruins of a long forgotten campsite.

We had no choice but the hope that eventually we find our dream spot to take a couple of days rest. Although this has not happened, close to the Polish-Lithuanian border at Seirijai, 271 km from our previous night’s rest we have found a disappointing, but at least existing campsite. They had had a washing machine to which we were granted access to. We have lost the dummy so after setting up camp and doing some laundry we took a 30km ride to the nearest pharmacy to get one. It was the most expensive dummy we have ever purchased. We noticed that our environment for this last 300kms has begun to acquire ‘nordic’ characteristics. 

Jól aludtam, bár nem tudom ezt a többiekről el lehetett e mondani. Reggel gyorsan tábort bontottunk s nekivágtunk az aznapi útnak. Litvánia, és az utolsó előre tervezett megálló már várt ránk. Úgy éreztem a balti államok talán változást hoz meggyötört túránknak. De nem tudnám megmagyarázni miért számítottunk arra hogy rég elfeledett romokon kívül ez utolsó kempin bármit is tartogatna számunkra. 

271 km-t vezettünk Seirijai-ig, nagyon kellemes utakon, csupán a normálisan 100-110 de mögénk szörult 20 tonnás szörnyetegek nyugtalanítottak kicsit másfél méterre a hátsó lökháritótól. 

Nem volt más választásunk mint abban bízni hogy talán mégiscsak elérjük az igért kánaánt hol leglább pár napra megpihenhetünk, emberi körülmények közt. Persze nem így történt s bár volt kemping, lakókocsiknak volt kialakítva, s ez némi kényelmetlenséget okozott. De azért megtette s szerencsére a mosógéphez is hozzáengedtek minket. 

A cumit elhagytuk, úgyhogy táborverés és mosás után még egy 30 kilóméteres bevásárlóutra indultunk s végül megvettük a valaha általunk vásárolt legdrágább cumit (azóta kiderült – mikor azt hittük ezt is elhagytuk (már itt ouluban) hogy Ernest különösebb gond nélkül hozzászokott jelenlétének hiányához).  

Az elmúlt 300 kmen feltünt hogy egyre északibb, (nordic) a környezetünk, természeben is de az emberi dolgok is. 

Day 7 / June 23 – Június 23/ hetedik nap

Hát elhagytuk Lublint s nekivágtunk keletlengyelországnak hogy elérkezzünk... egész elfelejtettem a nevét, Bialowieskába 277 km után. Itt élnek európában az utolsó szabad bölények, ha egy elkerített vadaspark még nevezhető szabadnak. Álmaink erdei kempingjét reméltük itt találni, már előre kinéztük ezt is és hittünk benne, olyan nincs hogy ez se jöjjön be. 

Útközben többször fönnakadtunk. Elfelejtettük, hogy Johannus van. Nyári napforduló álá katolikosul (s finnül máshogy nem tudom mi a neve).Hosszú menetek s egyebek. Csodálatos volt.

A vadasparkba nem engedtek be, csak fizetett túravezetővel lehetett bejutni az meg 50Euro volt. Inkább nem túráztunk. 

Este 990kmen állt a számláló, ami azt jelenti hogya az első, számlálatlan 200kmt is beleszámoljuk, nemsokkal Lublin után mögöttünk maradt az elso 1000km. 

--------------------------

So we left Lublin and drove north in Easter Poland a whole 277kms. Our aim was Bialowieska where is the last remaining wild bison herds are to be found. Haven’t seen a single one of them, except for the plastic ones outside guesthouses. Anyways, don’t know if a fenced park can be rally called the wild or perhaps just a really large zoo. 

We were also heading for our dream campsite, the forest campsite which we found on the web and hoped our luck will turn and we would actually start finding places that existed. 

On the way we were slowed by several Johannus parades (whatever the proper christian name of midsummer is). They weren’t exactly paredy though. We weren’t let in the park for a general lack of paid guide.

When we finished driving the counter showed 990km which means that counting the unregistered first 200km we reached a 1000km not long after Lublin.