Itt volt az ideje hogy búcsut modnjunk a Balti Államoknak. Bár nem is tudom mért ők a baltiak, végül is Lengyelország, Németország, Dánia, Svédország, Finnország és Oroszország mind képviseltetik magukat a Balti Tenger partvonalán. Persze valószínűleg ez egy politikai definició földrajznevek mögé rejtőzve. A komp amúgy kora délután volt. S persze amilyen izgulós vagyok az ilyesmivel, elég sokat ténferegtünk és sertepertéltünk túl korán. Attól féltem örökre lekéssük a kompot vagy mi. Pedig hát Tallin nem is olyan nagyváros ráadásul még sosem késtem le kompot.
Volt egy játszószoba a gyerekeknek! Ernest ideje nagy részét ott töltötte. Liliom is, egy óriási tv-t bámulva. A kompok azok kompok amúgy. Egyet látott az ember, látta az összeset. Elsőnek izgisnek tünnek aztán kiderül hogy borzasztó uncsik. Az egyetken izgalmas dolog talán az hogy nemzetközi vizeken olcsóbb a pia, de ebben sem vagyok biztos, mindenesetre általában sokan részegek.
-------------
Time came to say goodbye to the Baltic States. (it’s funny they are called the Baltic states. Poland, Germany, Denmark, Sweden, Finland, even Russia could be called Baltic states too... unless it is a political definition hiding behind geography… as they so often do). We had our ferry early afternoon. Last bits and joys of town. Actually I can’t remember what we did. Probably not much considering in situations like this, in my desperate concern to miss the ferry I want to be there so early that we just end up being way early. And waste a lot of time waiting.
There was a giant playroom on the ferry and Ernest spent most of the time there. So did Liliom staring at a giant tv. Ferries are ferries. They sound exciting at first but they really dull. This one was no exception. I can’t even say that this was the first time I have driven on and off a ferry like a year before.
Finland finally.
I think it didn’t really hit us at first. We perhaps sang songs or something but I am not even sure about that. Driving out of Helsinki is dull. Than to save time, we had a long drive to get to Keuru we drove on the highway. That’s dull too. So our first impression being back was increadible boredom. There were no storks.
But birch, birch, birch, birch and birch and birch… an increasing variety of plantlife. That we expected at least.
After dinner we finally turned off the highway and at least the drive became more scenic. Our destination was an ecovillage outside of Keuru. We hoped to spend a couple of nights there, enjoy the local nature and get to know a bit a finnish settlement.
Reaching Keuru we knew we were close and our anticipation grew. The weather was growing dull though. We followed the directions we had in our notes unknowing that a turn was missing (from our notes). We kept driving, the tarmac road eventually changed to gravel. We stopped to ask for directions at a house (very unmanly of me I know) but they couldn’t help. Some time later again. I started with asking if they speak English. I was told no, this is Finland, here we speak Finnish, what do you want?! I have not prepared myself to speak on day one and have our life depending on it. But I tried. Gradually, bit by bit I have had myself understood, we were even showed the map of local things. But couldn’t find whatever-tie which they have never heard off. But of course this was their kind of mökki, summer residence so they aren’t really locals I know, and really very sorry and sure, no problem we can fill your water bottle up… by the time it was time for us to move on we were almost like close friends. I think the couple were millimetres away from offering us to pitch our tent in their garden for the night…It was around ten pm. We have driven 342 kms. We were exhausted. Found a flat spot next to an electricity something building and pitched our tent. Couldn’t really do it properly for the hard ground. We payed for it dear for it poured cats and dogs that night…
--------------------------
Finnország, végre
Először föl se fogtuk igazán. Talán énekeltünk ezt azt de nem vagyok benne teljesen biztos. Helsinkiből kiautózni irgalmatlanul unalmas. Aztán irány Keuru. Hogy időt spóroljunk, autópállyán mentünk s bár ott se gyorsabban 80-90km/óránál, mégis egyenesebb s lakatlanabb. Irgalmatlanul unalmas az is. Nem embernek való utazási forma az autópállya. Persze az idő s tér modernista meghódításának egy grotszkul eltorzult formája ahogy manapság utazunk, az autópállya a tökéletes példa rá. Halálra untuk magunk. Gólyát sem láttunk.
Csak nyírt, nyír, nyír, nyír, nyír, nyír…. Elképesztő növényvilág változatosság. Legalább erre számítottunk.
Vacsora után magunk után hagytuk az autópállyát és így azért szebb volt. Egy ökufaluba tartottunk Keuru közelében. Pár napot akartunk ott tölteni, élvezni a környezetet, a közösséget, megismerni egy finn közösséget.
Ahogy beértünk Keuruba már teljesen kimerültek voltunk, de izgalommal telve vártuk megérkezésünk pillanatát, tudtuk, közel van. Az idő egyre szürkébbre vált. Me a kézzel írott térképünk és jegyzeteink segítségével tájékozódtunk az utolsó szakaszra.
A beton út eltünk alólunk s cask a kavicsok pattogását hallgattuk. Egyre távolabb éreztük magunk remélt uticélunktól. Megálltunk útbaigazítást lérni. Nem tudtak segíteni. Valamivel később megint de ott azzal kezdték mikor érdeklődtem, angolul beszélhetek e velük hogy ez itt Finnország, itt finnül beszélünk! (leszámítva a Svédet, az Oroszt, a Szomálit, a Sami-t hogy csak a legnagyobb kissebségi nyelveket említsem). Azért elhebegtem finnül amit akartam. Bár eléggé sokkolt a dolog, nem gondoltam, hogy akkor neke most első este finnül kel majd cseverésznem. Erre már barátságosabb lett a hangulat, kis kérdezősködés, a helyi térkép, nem sajnos fingjuk sincs róla hol lehet az az akérmelyik –tie. De ők sem igazából idevalóak, ez a mökkijük (nyári szállás). Egész megbarátkoztunk, közben csenben felzabáltak a szúnyogok. Azért mégsem ajánlották fel hogy üssünk sátrat a kertjükben. Talán ha még egy perc…
Kb 10 óra volt. 342kmt vezettünk. Még mentünk egy kicsit aztán találtunk egy lapos darab földet egy trafóház mellet. Köves volt s kemény. A sátrat csak a jólélek tartotta, valamelyik legalábbis, meg egy madzag a hátsó ütközőre kötve. Keményen megfizettünk ezért, egész éjszaka szakadt az esső.
