Ezen a reggel magunkkal vittük a szennyesünk ami azt jelentette, hogy az öszzes ruhánk, tulajdonképpen ami rajtunk volt, az is elfért volna a szennyes kategóriába de akkor híres, meztelen városnézők lehettünk volna. Előző nap találtunk egy mosodát. A mosoda a második megálló volt miután az útlevélért elmentünk (ami meglehetősen sokba került ahhoz képes hogy mennyi munka volt vele). A nap fénypontja viszont a hatalmas park volt, s azon belül is a nem annyira hatalmas gyermekek múzeumja, vagy gyerekmúzeum, vagy múzeum gyerekeknek vagy valami ilyesmi.
Egészen véletlenük fedeztük fel a létét még az előző nap mikor elmentünk a túrista információs és eligazitó központba. Megkérdeztük momentán van-e valami olcsó vagy akár ingyenes szórakozási lehetőség Tallinban ahove az ember gyerekekkel mehehet. Végighallgatuk hát az unalmas, fájóan unalmas múzeumok és egyebek listát majd egy ’apropó’ után ’lehet hogy ezt érdekesnek találnák’-kal felkonferálva megismertettünk a gyerekmúzeummal. Ami ráadásul nagyon olcsó is. Valószínűleg csak a munkáját végezte szegény s ell kell hogy listázzon mindenkinek, bármit is kérdeznek mielőtt válaszolna a kérdésekre.
Varázslatos hely volt. Icipici de fantasztikus. Liliom imádta. Ernest imádta. Mi is imádtuk mert ők imádták. A legkényelmesebb játszótér, játszóház ahol valaha is voltam. Talán az egyetlen hátulütője az ivókút alatti térdigérő vizesárok volt amiben Ernest meg is fürdött. De legalább akkor már távozóban voltunk. Persze előszőr elmentünk a tiszta ruhánkért. Este hát tiszta ruhák és a most már szokásos, borzalmas zaj.
This morning we took our laundry with us having found out about a laundrette the previous day. Taking our laundry with us pretty much meant taking all our clothes except for what we wore that morning. After picking up the passport (and handing over a considerable amount of cash for really not that much effort on the UK’s part) we dropped off our washing and headed out toward the giant parky bits on the east where we knew, was a museum of children, or for children, or children’s.
We found out about it by pure accident. We were at the tourist office the evening before and asked if there was anything cheap to do in Tallinn with children. We were given a list of endlessly boring, even torturous museums and activities. Than as a ‘oh, and maybe this could be interesting... perhaps, the children’s museum’ which by the way is dirt cheap. I guess perhaps she just had the job to tell you everything before telling you stuff you actually want to know.
It was a magnificent place. Kind of small but totally fun. Lily loved it. Ernest loved it. We loved it because they loved it. It was the most comfortable playground basically we have ever been to. except for the bit under the drinking fountain where Ernest took a swim in knee deep filthy water. But at least by then we were heading home anyway. Well, after picking up laundry. Clean clothes and more of the noise.
No comments:
Post a Comment