The final day
This was likely to be the most miserable morning of the entire journey. We got into the car and drove back to Keuru. After breakfast and some internet search we realised where we made a mistake and found the place no bother. Only to find out it was mostly deserted…
… fortunately not in the completely deserted sense, just the mostly one, it was the 3rd day of july and pretty much everyone were on their summer holiday. And this fact gave away something about this place for if you go away from the ecovillage at the summeriest month of the year to have a holiday… It was a community of ecominded people with a common kitchen and vegetable garden. I guess this is it. But it wasn’t truly the place we have imagined.
This was however not the biggest setback. Our mood was. We were wet, tired, and completely aware that we could be home for dinner. Home as in Oulu. After two weeks on the road this hope for a bed, a decent shower within our reach just got the better part of us.
We drove after a brief visit and we hardly stopped till we got to Oulu.
We spent much of this final journey counting campers and caravans fleeing south becoming slightly concerned if there was going to be anyone left in the north. Fortunately there was.
As mentioned, Jen has estimated the journey to take 3200kms. Altough we do not have precise measurement, was the first 200kms are an estimate, counting from my mother’s house where we started taking notes and put the meter to zero we hit the 3000kms mark driving off the highway in Oulu. Thus, we have travelled approximately 3200kms from Szeged to Oulu. (this last day some 430kms)
-------------------------------
Az utolsó nap
Az egész út legnyomorultabb napjára ébredtünk. Bevágódtunk a kocsiba és vissza Keuruba. Reggeli és némi internetezés után rájöttünk hol vétettünk s már mentünk is, ezúttal gond nélkül megtaláltuk a helyet. S szinte teljesen kihalt volt...
... szinte teljesen, de nem teljesen. Szerencsére. Az emberek többsége nyári szabadságát töltötte valahol messze, messze. Nem is tudom pontosan hol. S ez el is mond valamit a hely sajátosságáról, egy ökufalu ahonnan nyáron elhúznak ez emberek, Júliusban ami momentán a legnyarasabb hónap errefelé. Nem is volt ez igazi ökofalu, inkább aféle ökokuckó. Egy rakás ökosgondolkodásu ember egy helyen lakott, együtt konyháztak s vol egy nagy közös konyhaketjük. De amúgy mindenki élte a maga világát. Nem ilyennek képzeltük.
Ez azért nem a legnagyobb problámánk volt. A hangulatunk. Ázottak voltunk, fáradtak, s tudtuk hogy ha akarjuk, estére otthonlehetünl. Otthon, Ouluban. Két hét után ez a közelség, az ágy, egy normális zuhany... elhatalmasodtak rajtunk.
Látogatásunk rövidre szabtuk s bevágódtunk a kocsiba hogy szinte megállásnélkül menjünk Ouluig.
Az út nagy részét lakókocsik s lakóautók számlálásával töltöttük. Már egész megiedtünk hogy elfogytak északról az emberek de szerencsére azért maradtak elegen.
Jen azt becsülte hogy 3200km-t fogunk utazni. Ebből persze az első kétszázat nem mértük tiszán, csak Fótnál nulláztuk a számlálót s kezdtül jegyzetelni a kilóméterállásokat. Oulu elött kb 25km-el autópálya kezdődik ami átszeli a várost. Miközben a város közepén lehajtottunk harmadszorra nullázódott az 1000km-s számláló. 3200km-t utaztunk Szeged s Oulu között. Ez utolsó napon valami 431-et.
Úgy összességében elfáradtunk.
No comments:
Post a Comment