The first day of our journey is actually the last day we were at Szeged. It was more of a day at Szeged for the kids than Jen and I however. We spent much of the day cleaning, packing the car and handing the keys back eventually just before we left.
Liliom and Ernest on the contrary, and thanks to my Mum and her friend Magdi have spent the day revisiting all the spots, the places we have been. Thinking back of it, it is somewhat of a sad day, especially for the children, for they were taking a round of good bye. I especially had my heart out for Ernest for he has left his home in the morning unknowing he will never return to it. As for me, I just did the usual leave in a blink and never turn back… (although compared to Glasgow sazing goodbye of Szeged was endless)
Utunk első napja egyben az utlsó szegedi nap is volt. A kölköknek sokkal inkább egy igazi szegedi nap volt mink Jennek és nekem. Mi takarítottunk, kocsiba pakoltunk és végül a kulcsokat is visszaadtuk mielőtt véglek leléptünk.
Ezzel ellentétben Liliom és Ernest, anyámnak és barátjának, Magdinak köszönhetően napközben kedvenc szegedi helyeink látogatták. Visszagondolva, szomorú nap volt, talán leginkább a gyerekeknek hisz ők látogattak mindent körbe búcsuzóul. Különösen Ernestért fájt a szívem, ő reggel még nem tudta hogy délután már nem fog hazajönni abba a lakásba. Én a szokásos hirtelen indulunk vissza se nézünk ügymenetben oldottam meg (bár Glasgowhoz képest a szegedi búcsuzkodás maga volr a végtelenre nyújtott rétes).
Ez hiányozni fog - We will miss this
And all the following:
És a következőket:
And some shots from Szeged
Néhány pillanatkép
Playpark at Roosevelt Squere
For some consolation in the afternoon we got into our pretty Lada and drove away all the way to my mother’s place where cats and dogs happily waited for Ernest. Maybe the cats new it was the final days of our stay, maybe, but it is also possible that eventually Ernest grew to their hearts for some special caring qualities and the extraordinary attention he has given them.
Vigasztalóul délután bepattantunk a csodaszép Ladánkba és egészen Fótig vezettünk, anyámékho ahol kutyák és macskák boldogan várták Ernestet. Talán a macskák tudták egy időre ez volt az utolsó látogatásunk és kedveskedni akartak de az is lehet, hogy a végére megszerették Ernestet hisz végül is elhalmozta őket egy különleges szeretettel és odafigyeléssel.
Az első nap kb 200km-t vezettünk, elfelejtettem pontosan mérni (Fóton) kezdtük csak írni a mérőszámokat
The first day we have driven approximately 200kms. We have forgotten to keep records only at Budapest we started doing so.
Special thanks to Lili for selecting the photoes - as of tomorrow there will be videos coming
Különös köszönettel Lilinek a képek válogatásáért. - Holnaptól mozgóképes lesz a kaland.
No comments:
Post a Comment