I slept well and yet again we were quick packing up camp and leaving. Lithuania and the last planned stop awaited us. At this stage I have no idea why and why we believed we would find anything there other than ruins of a long forgotten campsite.
We had no choice but the hope that eventually we find our dream spot to take a couple of days rest. Although this has not happened, close to the Polish-Lithuanian border at Seirijai, 271 km from our previous night’s rest we have found a disappointing, but at least existing campsite. They had had a washing machine to which we were granted access to. We have lost the dummy so after setting up camp and doing some laundry we took a 30km ride to the nearest pharmacy to get one. It was the most expensive dummy we have ever purchased. We noticed that our environment for this last 300kms has begun to acquire ‘nordic’ characteristics.
Jól aludtam, bár nem tudom ezt a többiekről el lehetett e mondani. Reggel gyorsan tábort bontottunk s nekivágtunk az aznapi útnak. Litvánia, és az utolsó előre tervezett megálló már várt ránk. Úgy éreztem a balti államok talán változást hoz meggyötört túránknak. De nem tudnám megmagyarázni miért számítottunk arra hogy rég elfeledett romokon kívül ez utolsó kempin bármit is tartogatna számunkra.
271 km-t vezettünk Seirijai-ig, nagyon kellemes utakon, csupán a normálisan 100-110 de mögénk szörult 20 tonnás szörnyetegek nyugtalanítottak kicsit másfél méterre a hátsó lökháritótól.
Nem volt más választásunk mint abban bízni hogy talán mégiscsak elérjük az igért kánaánt hol leglább pár napra megpihenhetünk, emberi körülmények közt. Persze nem így történt s bár volt kemping, lakókocsiknak volt kialakítva, s ez némi kényelmetlenséget okozott. De azért megtette s szerencsére a mosógéphez is hozzáengedtek minket.
A cumit elhagytuk, úgyhogy táborverés és mosás után még egy 30 kilóméteres bevásárlóutra indultunk s végül megvettük a valaha általunk vásárolt legdrágább cumit (azóta kiderült – mikor azt hittük ezt is elhagytuk (már itt ouluban) hogy Ernest különösebb gond nélkül hozzászokott jelenlétének hiányához).
Az elmúlt 300 kmen feltünt hogy egyre északibb, (nordic) a környezetünk, természeben is de az emberi dolgok is.
No comments:
Post a Comment