Nem siettünk a határátkeléssel mikor verge mind felébredtünk. Kellemes, napos reggel volt és elhatároztuk hogy sétálunk egyet.
We weren’t in a hurry to cross the border when we finally got up. It was a pleasant, sunny morning and we decided to venture into the forest.
Jen convinced is to follow the wind of the path rather than take the turn to the right. We definitely got into the forest but certainly lost the path.
Jen megyőzött hogy kövessük az út ívét ahelyett hogy jobbrafordulunk. Hamar az erdőbe értünk viszont az út oda már nem követett minket.
This was the last day that our camera worked. And as if knowing this, we went trigger happy trying to record butterflies. There were a great many of them.
Ez volt az utolsó nap hogy a fényképezőgépünk működött. Mindha tudtuk volna:
The trip over to Lake Domasa (Velka Domasa) in Slovakia can be marked by four main characteristics and the final event of arriving. I think our stork spotting has become a serious game, a sport even although we never agreed on prizes. We have driven through an old mining town (Ózd) and expected a settlement painted in shades of grey people still walking around in 1972 miner’s outfits and a general overwhelming of great sadness and depression. It was not like that on any of the accounts. We have driven through some pretty neat mountain road and the car didn’t moan about it at all. We also have driven through a Roma ghetto that was a most shocking experience.
all that talk and progress of European integration becomes a façade ever so quickly to hide corporatist governance when once is faced with the reality that exist within the Schengen area: societies where the concept of solidarity is increasingly a fantasy, a mirage nothing else.
After this eventful journey of driving 156kms we arrived at last to the place where we were seeking the camp site of our few day lakeside rest. Only there was no campsite. No camping, just a holiday lodge resort that was actually shut, probably too early for the season.
We trespassed and found a spot opening to the lake, where local hobby fishing enthusiasts were hanging out and probably trespassing as well. Got water in the local bar and set up camp for the night rather than the few days we planned.
A napi megtett utunk a Domasa tóhoz (Velka Domasa) négy fő eseménnyel lehet jól kifelyezhető valamint az utlsóval, a megérkezésünkkel. A gólya számlálásunk szinte itt kezdett sportá, vagy inkább megszállottsággá fajulni. Bár ha sport, soha nem egyeztünk meg mi a jutalom az első megpillantóknak. Átautóztunk Ózdon s valamiért egy minden színében és árnyalatában szürke városra számítottunk ahol az emberek még mindíg 1972es bányásztuhákban járkálnak s mindent belep a pusztulás és elkeseredés. Ehhez késest egészen kellemesen csalódtunk. Már szlovákiában nagyon szép hegyi utakon autóztunk. S az autó is birta. Aztán átutaztunk egy gettótelepülésen is ami elég megrendítő volt.
az Európai integrációrol hamar lehámlik a lepel, integráció min korporatizmus, vagy vállalatizmus, avagy gazdasági fasizmus. Ha a schengeni övezetben ilyen irgalmatlan kisemmizettségben élnek emberek az csak annak a tanújele, hogy társadalmainkból egyre jobban kihal a szolidaritás és helyét apránként vagy szökellve átveszi a közöny vagy a gyűlölet.
Mikor megérkeztünk a tervezett pihenőnkhöz ráeszméltünk hogy ott nem volt kemping, csak egy nyaraló kabin övezet. S az is zárva volt még az év ezen szakán (Június 20). Így hát a közelben tábort vertünk néhány kis kabin elött s ahelyett hogy ott néhány napra megpihennénk, megaludtunk egy éjszakára.
No comments:
Post a Comment