Thinking back, I must admit that this day was The day of our journey. The old campers left in the morning leaving for us much of the grounds. We shortly slipped into a way of being where time ceased to exist. The routines of the day became joys. I had to go out to the shop at some point, maybe I was gone for an hour or so. Jen and the children spent the time doing the laundry. She claimed she never had such a relaxing time.
We of course spent time on the beach and finally, for the first time of my life I swam in the Baltic. Jen didn’t think I would go in. She has known me for some years and not once she saw me in a natural body of water. True enough, I think I have swum in the North Sea maybe once or twice before we met and I have lived in Oulu for three years without trying – in front of her – swimming in the open. (once in an October I went in to the river)
Different times come now. It wasn’t easy though. The coast wasn’t allowing for a sudden dip. That was a good distance away. I had to run and do it fast. I left everything behind… (there is no video of this)
We talked that perhaps in the future we could holiday just finding a nice campsite like this (now we know of 2 such places in Europe). We could rent a spot for a month don’t go anywhere, only enjoy being, living in its most simple ways.
This time we only had this day. We realised that we had to get to Tallinn earlier than we wanted to. Jen was in need of a valid passport to cross the sea. After the weekend it could have been too late and we could have missed the arrival of our belongings to Oulu. (which eventually wouldn’t have been an issue as they came at the latest possible convenience of the shipping agents). All in all, we only had this one full day at our dream camp. The following day we had to move on.
Talán az út legpompásabb napja volt. Végre megtaláltuk amit már 2000km óta kerestünk. A laza, igényesen igénytelen kemping ahol körülölel a csend s a fák s ahol a balti tenger vígan cirógatja az ember lábát a kék ég alatt.
Napközben elmentem vásárolni Jen meg a fiatalsággal meditative mosott. Régen érezte ilyen jól mahágát állította, s el is beszélgettünk róla, milyen ragyogó lenne egyszer egy hónapot is eltölteni egy ilyen helyen. Csak lenni, lazítani, a napi teendőkkel bíbelődvén és egyébb természetközeli hobbyikkal.
Természetesen a partra is lementünk egy időre. Jen s önmagam meglepetésére megmártóztam a Balti habjaiban. Először életembe pedig már 3 évet éltem mellette. Jen mondta igazán meglepődött hisz mióta ismer Saunázást leszámítva még nem látott engem természetes vízbe mártózni. Pedig elég nagy kihívás volt, borzasztó soká kezdett csak el méyülni végre. Nagyon sokat kellett szaladni de legalább nem volt rajtam semmi hogy visszatartson. Ha másért nem legalább ezért érdemes élni.
Sajnos valamire rájöttünk napközben ami picit beárnyékolta örömünk. Másnap mindenképpen útra kellet hogy keljünk megint hogy még a hétvége előtt (pontosabban legkésőbb csütörtökön (ami másnap volt)) elérjük Tallinnt. Jennek érvényes útlevélre volt szüksége az átkeléshez s ha hétvége után szerezzük be lekéshettük volna a holmink Ouluba érkezését.
No comments:
Post a Comment