Útra keltünk ismét, ezúttal tudtuk, alig 100km-t kell menni mielőtt tuti találunk kempinget. Volt térképünk és benfentes infónk amit z eldugott luxuskempingünkben adtak.
Mint látható elég borús reggelünk volt, hűvös is. Ahogy elindultunk viszont, mire megláttuk a Balti tengert eltűnt az összes felhő, csodálatos érzés volt, különös tekintettel, hogy ezen északi tájon, a Balti tenger partján még mindíg sok sok gólyát láttunk s már már mámorosan üvöltve adtuk egymás tudtára ’stOrk!
Meg is találtuk az elsőt s úgy ez is inkább amolyan modern kemping volt ahor a sátrasokat már nem szívesen látják. Itt volt egy tábla egy előttünk eddig ismeretlen kempinghez, be is néztünk oda de valamiért továbbhalytottunk. Nem tűnt közelinek a tengerpart.
Végül megtaláltuk a tengerparti kempinget. Ezt se kempingezőknek készítették, s a mivel a világon semmi se fogta a szelet, sátrazni szar lett volna. Visszamentünk hát az előzőleg jelöletlen helyre és rájöttünk végre, ennél többről nem is álmodhattunk volna. Megtaláltuk a számításunk ( a tengerpart kb 51 méterre volt a fák takarásában).
Összeismerkedtünk néhány életviteli kempingezővel. Régi Mercedes lakóbuszokon járják a világot. Pontosabban az egyik pár, a másik csak néhány hétre évente. Együtt tábortüzeztünk dumáltunk. Jó volt végre olyanokkal találkozni kik nem gondolták komplett őrültek vagyunk. Kicsit irigyeltük is őket s kicsit ki is nevettük amikor mempróbáltak pöpecek lenni az utazásaikkal. Minket az ilyesmivel már nehéz amítani. Végül is egy 32 éves Ladával utazunk két gyerekkel.
--
On the road again, knowing this time we will drive less than 100km. We were also equipped with special, trusty knowledge acquired at our previous night’s stay; a map of cool campsites of Latvia. There were two on the coast before the border to Estonia and we knew for a fact that one of them was on the coast.
It was a cloudy morning but as the Baltic at long last came to our site the last of the clouds have disappeared and the weather turned. It was warm, sunny and wonderful. Our stork spotting hobby has also begun to take a turn as we grew ever more excited when seeing one of these bellowed birds screaming on the top of our voices ’stOrk!’ We knew deep in our hearts that we were getting closer to lands where storks are nothing more than twisted characters of financially motivated fairy tales.
We found the first campsite and it was a place where teambuilding meetings and other crazy courses organised everyone getting drunk in the evenings in the onsite fancy bar and a place where regular campers aren’t really welcome. However, there was a sing for another cam just further down the road. It was an amazing place and at first we didn’t believe our luck so we drove on to the next spot on our map.
That was a mistake, the place should have remained a spot on the map. It was a sorry windswept place without anything at all to give an impression it’s nice. So we went back to the little place at the end ot the road which turned out to be just 51 meters from the shore, which was right behind the trees. It was a good place, we loved it. The kite flew.
We met some people as well for a change – although they left next morning. Interesting folk, two couples with two Mercedes campers. Both almost as aged as our car. One of the couples have been living in the car for a good many of years traveling the world, always on the road. We were a bit jealous yet smiled at them too. I think they were used to impress people, but when it comes to traveling we are hard to get. Have had, and were having our own fair share of ’unusual’ ways.
.
No comments:
Post a Comment